Barcelonai gasztrokalandozások – 2021

Spanyol utazásunkra úgy indultunk el, hogy próbáljuk megismerni a helyi konyhát és kerüljük a turistáknak kialakított helyeket. Több kevesebb sikerrel talán sikerült is ezt a tervünket abszolválni. 

Hat nap nagyon kevés volt minderre, sőt arra nem is jutott időnk, hogy az új, green vonalas helyeket, specialty kávézókat stb végig kóstoljuk, pedig aztán volt belőlük rengeteg. Csupán egy nehezítő tényezőnk volt: nem bírtuk gyomorral 😀 

Az utazás előtt, alatt kaptunk helyi ismerősöktől segítséget is, így azért egy picivel könnyebb volt az általunk kevésbé turistásnak gondolt helyeket kipróbálni. 

Barcelonába utazva a katalán konyha izgalmas ételeit kóstolhattuk végig. Így például churrost alig láttunk az étlapon, helyette viszont van rengeteg katalán krémes (nyamm..) Egy helyen azért mégis kóstoltunk utolsó nap (mondván, ki tudja mikor jutunk el Madridba), mégpedig a La Ramblan. Sikerült az egyik legturistásabb helyre betérni. 🙂 De erről majd később..
Szintén utolsó nap vettük észre, hogy egyes éttermekben kínálnak menüket is 13-15 EUR árakon, ez sajnos kimaradt nekünk. Legközelebb már tapasztaltabban megyünk és kipróbáljuk ezeket a helyeket is. (Utólag jókat olvastam róluk.)

Tavaly nyáron voltunk már itt Pesten egy spanyol étteremben, a Tapassio-ban, ahol a séf menüt kóstoltuk végig. Már akkor bennem maradt az érzés, mennyire jó lehet minden nap így étkezni. Megosztani az ételt egymással és közben jót beszélgetni, jól érezni magad. Szerencsére ebből abszolút nem volt hiány!
Az ott létünk alatt szinte csak tapasoztunk. Tudatosan kerültük azokat a helyeket, ételeket, amiket itthon is rendszeresen fogyasztunk, vagy éppenséggel fogyaszthatnánk (értem ezalatt a csirkehúst, hamburgert és társait).

Időrendi sorrendben vezetem végig a hetünket, mikor hol és mit ettünk. A térképen pedig pontosan meg is találjátok őket, ha egyszer kipróbálnátok.

Vasárnap délelőtt 11 óra magasságában elég kihalt volt a város, így a hotelhez vezető úton beültünk egy helyre, ami éppen nyitva volt és ételt is szolgáltak fel. Perpil csak reggeli/brunch menü volt a terítéken, így azok közül választottunk. 

Bálint omlettet evett, amihez választani lehetett 3 összetevőt (sonka, gomba, sajt), én pedig Ham and eggs-t. (A sajátomat sajnos nem fotóztam le, kicsit még zavarban voltam az első pár alkalommal, ami a képek minőségén is látszik, viszont Bálint tányérjáról készült fotó.)

Az első meglepetés akkor ért minket, mikor kenyér helyett sült krumplit hoztak mindkét ételhez. Magyar konyhához képest kicsit meglepő volt, ahol szinte kenyeret esznek kenyérrel az emberek, viszont egyáltalán nem hiányzott később sem. Különös módon alig ettünk kenyeret az utazásunk alatt, kivéve reggelire, amit a szálláson kaptunk. 

A második meglepetést pedig az adag nagysága okozta. Nem voltunk felkészülve mindenre. 😀 Viszonyításképp – a tányér egy normál méretű főételes tányér volt. Gondolom mondanom sem kell, hogy estig eszünkbe se jutott enni.. 😀

A következő étterem, ahol vacsoráztunk már 19 óra magasságában volt. A hoteltől lesétáltunk a La Barceloneta-ra keresztül a La Ramblan és a Rambla de Mar-on és útközben beültünk egy étterembe a Maremagnum mellett. Ez volt a Tapa Tapa. Az egész heti éttermeket figyelembe véve elég közepesnek mondanám. A környék tele van turistacsalogató helyekkel (vízparti teraszok – bár azért nem a kikötő szebbik felére nézett azt hozzá kell tennem), úgyhogy még ezt ítéltük meg a legnormálisabbnak. 

Az ételek finomak voltak, az adagok kisebbek (viszonyítva a későbbi tapas méretekhez) – árban pedig ugyanannyit kértek, mint máshol a nagyobb adagért. Első tapas élménynek jó volt, valóban finomak voltak az ételek (de szerencsére később ettünk jóval finomabbakat is).

Az alábbi képes menüt hozták ki, így könnyebb volt a választás is. 

Amiket mi ettünk: 

Amanida de cranc amb llagostí (ráksaláta garnélával),
Camembert i sobrassada mallorquina (camembert és kolbászkrém),
Tomàquet, formatge feta, alvocat i olives negres (paradicsomsaláta fetával, avokádóval és olívabogyóval), 
Olives variopintes (színes olívabogyó) 
Gambes a l’allet (fokhagymás-chilis garnéla) 
Pa amb tomàquet (paradicsomos kenyér)

Egész asztalos fotót nehéz készíteni, mivel a szokás az, hogy érkezési sorrendben fogyasztod el az ételeket. Mindegyiknek más a készítési ideje, és ha megvárod az utolsót, addigra az elsők kihűlnek és már nem lesz olyan az élvezeti értéke. Akinek nem célja a fotózás (többnyire nem is azért utazik el az ember :D), szépen sorban lehet is csipegetni ahogy megérkeznek az első adagok. 

LaLolita https://lalolitarestaurante.com/en/
Tapa Tapa  https://tapataparestaurant.com/en/

Egy olasz étterembe ültünk be, ami pont útba esett a túraútvonalunkon. Ezt ajánlásra próbáltuk ki és abszolút nem csalódtunk. Délután 2 óra magasságában érkeztünk, helyünk bőven volt a teraszon. Talán általánosságban elmondható, hogy mindenhol 10-15% felárat felszámoltak a teraszon fogyasztásért, ezeket fel is tüntetik jellemzően az étlapokon vagy a kihelyezett étlaptartó állványokon.

Az étteremről előzetesen olvastuk, hogy nagy adagokat adnak, így előétel nélkül vágtunk bele a tésztákba. 

Amiket ettünk: Paccheri ai scampi (with crayfish, squid, fresh yellow tomato “daterino siciliano” and burrata cheese)
 Penne al salmone e melanzane (pasta topped with a creamy combination of smoked norvegian salmon and fried aubergines)

Személy szerint imádom a krémes, szószos tésztákat. Ez pedig nagggyon krémes volt, úgyhogy  engem abszolút meggyőzött. Ízletes, finom és friss volt az egész étel. Az utolsó morzsáig mindent megettünk. 🙂

Desszertnek pedig a kihagyhatatlan olasz tiramisu. Sajnos már nem emlékszem a 3 évvel ezelőttire, így hasonlítani nem tudom. Viszont a képen is látszik mennyire krémes volt. No meg persze az adagra sem panaszkodhattunk. Nálunk ez az étterem abszolút az újra látogatós helyen szerepel. 🙂

Este pedig amit ajánlottak helyet sajnos tele volt, így miközben sétáltunk vissza a metróhoz a Carrer de la Marina-n találtuk a GiGi von tapas éttermet, ahol bent sikerült leülnünk. Nagyon hangulatos kis étterem volt. Talán ez volt az egyetlen hely, ahol nem teraszon ültünk, pedig belül is szuper hangulatos helyiségek voltak szinte mindegyik étteremben. A képeken is látszik, minden hely különböző kerámiákat használ és egyik sem a hagyományos fehér szett, ami számomra nagyon kellemes benyomást tett (mint tányér mániás).

Itt hívták fel a figyelmünket arra, hogy ne várjunk az ételekkel, mert veszítenek élvezeti értékükből. Éppen ezért több képben tudom megmutatni miket fogyasztottunk. Külön van brunch és evening menu náluk, így mi már az esti menüből választottunk.

Amiket ettünk:

mixed seasonal mushroom croquettes with truffle oil and parmesan cream (szezonális gombás krokett, szarvasgomba olajjal és parmezán krémmel – nálam ez volt az abszolút befutó! azóta se ettem ilyen finom gombás krokettet)
braised lamb, tabbouleh, yoghurt, mint, hibiscus, onion marmelade ( bárány tabuléval, joghurt, menta, hibiszkusz és hagymalekvárral)
vegetarian gyozas with fermentad soja dressing (húsmentes gyoza fermentált szója szósszal – ez is nagyon finom volt)
open omlette with smoked salmon, buttered leeks, and a curried creme fraiche (nyitott omlett füstölt lazaccal, vajas póréhagymával és currys francia krémmel – zseniális)
selection of charcuterie (felvágott válogatás)

Bár kiemeltem egy-két fogásnál, hogy mennyire finomak voltak, nekem összességében (főleg a keleties vonal miatt) nagyon bejött ez a hely. Teltházas volt hétfő este, 2 felszolgáló jutott az egész helyre, így kicsit lassabb volt a rendelés felvétel – kiszolgálás, de az ételek kárpótoltak minket abszolút. Talán még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hogy volt szabad asztal a belső helyiségben. A legtöbb helyre talán érdemes asztalt foglalni ha van ilyen opció, vagy pedig időben menni. Nem szabad azzal kalkulálni, hogy hétfő/kedd este van, majd biztos kevesebben lesznek – minden egyes este tele volt minden 🙂

Buon Appetito https://www.buonappetito.es/en/ 
GiGi von tapas https://gigivontapas.com/en/

Kinéztem még itthon az indulás előtt egy szendvicsező helyet a kikötőtől nem messze. Bó de B néven találjátok. 4 -4,5 EUR -ért árulnak lazacos, csirkés, falafeles szendvicseket minden jóval megtöltve. Egy nagy bagettet félbevágnak, különféle olajokkal meglocsolják majd elkezdik szépen belepakolni a pultban elérhető összes zöldséget – paradicsom, saláta, uborka, paprika, lilahagyma, kukorica. Raktak bele egy kanál lencsét is és persze a lazacot vagy csirkét vagy amit szeretnénk. Aki inkább helyben fogyasztaná, mindezt lehet tálként is kérni rizzsel vagy másmilyen körettel. Aznap ez volt az ebédünk, bőségesen laktató volt, nem spóroltak a belevalóval.

Este a Mirablau helyre volt foglalásunk, ahol Bálint kollégájával és párjával vacsoráztunk, akik helyiek. Szuper hely, gyönyörű panorámával. Az összes fogásról nem tudtam képet csinálni, csak az első körről. De nagyon sokféle helyi ételt sikerült itt kóstolnunk. Árakat tekintve nem egy olcsó hely, de ha az ember szeretne gyönyörű panorámával vacsorázni, azt sajnos mindenhol meg kell fizetnie. 

Az összes fogáson osztoztunk mind a négyen. A teljesség igénye nélkül amiket ettünk: patatas bravas, gazpacho, Iberian cured ham croquettes, Gambes a“ l’allet” picantones (fűszeres garnéla), Broken fried eggs with potatoes and Iberian cured ham, Homemade duck micuit foie and small toast, Veal steak with Parisian coffee sauce, (a következő fogásokat sajnos már nem fotóztam le, de így utólag elnézve az étlapot szinte végig ettük a menüt 😀 ). Desszertnek katalán krémesen osztoztunk Bálinttal, többiek Sacher tortát illetve sajttortát ettek.

Kértünk egy poké bowlt is, viszont ezt érdemesebb máshol, akár a belvárosban enni. Vannak jó helyek, ki is néztem menet közben pár ilyen helyet, de nekünk már nem jutott idő ezekre.

Összeségében nagyon jól éreztük magunkat, itt azért elég jól kimaxoltuk a kínálatot is. Segítség volt hozzá, így nem nagyon kellett gondolkodnunk, miket kóstoljunk. Ha szeretnétek ellátogatni ide, akkor fontos, hogy asztalfoglalás mindenképp szükséges!

Bó de B https://www.facebook.com/BodeBCN/
Mirablau http://mirablaubcn.com/mirablau-de-dia/

Szerdán Montserrat-ba vettük az irányt. Itt igazából csak egy szendvicset ettünk (jó drágán..). Mivel sajnos minden le volt zárva a nagy szárazság okozta tűzveszély miatt, így nem is töltöttünk sok időt fent. Mire felértünk, pont kicsit elkezdett esni is az eső, így beszaladtunk az első (és talán egyetlen étkezdébe), ami a közelben volt. Egy-egy sonkás szendvicset ettünk olívabogyóval plusz egy kávét ittunk még.

Ha legközelebb jönnénk, akkor biztos csomagolnék útravalót magunknak. Volt egy nagy terület padokkal, ahol gyönyörű panorámában lehetett piknikezni – jóformán senki se ült itt. Talán egy vírusmentes időszakban ez mind tele lett volna..

Este pedig végre paellat kóstoltunk. Már nagyon vártam, hiszen Spanyolország nemzeti ételéről beszélünk. Szintén ajánlásra mentünk a kikötőbe, ahol friss halakból, tengergyümölcséből készült ételeket lehetett fogyasztani. 

Az eddigi tapasztalatok alapján arra számítottunk, hogy a tapasok mérete a korábbiakhoz hasonló lesz. Illetve a paellaval se voltunk túlságosan körültekintőek, mert ugyan az étlapon az állt, hogy 2 személyre lehet csak rendelni, viszont az adag amit kihoztak 4 embernek is bőven sok volt. 😀 

Kis naivan rendeltünk 2 féle tapast, egy tintahal karikát és egy polipot. Majd amikor kihozták, enyhén megdöbbentünk a mennyiségen. Szerencsére el lehetett csomagoltatni a maradékot, így a paella felét hazavittük.  Majd mikor már pukkadásig ettük magunkat, jöhetett a desszert. Ezt már direkt megkérdeztük mekkora adag, mert már a levegő se igazán fért belénk.. majd mondta a pincér, hogy nyugalom, ez nem nagy adag. Úgyhogy egy katalán krémest hozott nekünk, amit elfeleztünk. Ez itt teljesen átlagos, hogy a “sharing” opciót szinte azonnal felajánlják. 

Majd miután a desszertet is megettük érkezett a pincér egy tányér süteménnyel és 2 feles pohárral, mondván ez a ház ajándéka. Itt már sírtunk a nevetéstől, hogy fogjuk ezt is mind megenni. De a desszertgyomor nem hagyott cserben egyikünket sem. Ami szerencsés volt, hogy a feles pohárba tartozó italokhoz az üveget is kihozták, így saját magunk tölthettünk annyit, amennyi jólesett. 

La Barca del Salamanca https://labarcadelsalamanca.com

Csütörtökön Gironába utaztunk. Vittük magunkkal az előző napi paellat, így az ebédet megoldottuk. Itt egy kávén és egy fagyin kívül mást nem is fogyasztottunk. Igazából tényleg annyira nem voltunk éhesek, hogy nem akartunk csak azért beülni valahova, hogy elmondhassuk Gironában is ettünk. Hazafele vettünk Xuixo névre hallgató desszertet, ami Girona specialitása. Olajban sült tészta, katalán krémmel töltve és cukorban meghempergetve. (Nem mintha lenne olyan desszert, ami nincs megmártóztatva kristálycukorban vagy leöntve cukormázzal. 🙂 )

Este pedig gondoltuk spórolunk kicsit a költségeken és beülünk egy Vapiano-ba. Nem éppen életünk legjobb vapianos élménye volt. A tésztákat összekeverték és eléggé túl volt főzve az itthoniakhoz képest. A Vapiano a Placa de Catalunya sarkán volt, hazafele pedig a Rambla de Catalunya-n ültünk be egyet koktélozni utolsó este. 9 órakor úgy voltunk vele, ahol éppen lesz szabad asztal oda beülünk. Taller de Tapas teraszán pont felszabadult egy hely, úgyhogy az utolsó esténket itt zártuk. A koktélokról röviden annyit: nem sajnálják az alkoholt belőle. Sehol. 🙂

A desszerteket megosztottuk. Katalán krémes nélkül nem zárhattuk a nyaralást, plusz egy sajttortát kóstoltunk még.

Taller de Tapas http://tallerdetapas.com/en/restaurantes/rambla-catalunya/

Utolsó nap végre a piacra is eljutottunk, úgy igazán. A héten többször is beugrottunk egy kis gyümölcsért, viszont pénteken már az aznapi étkezést ide terveztük. A Mercat de la Boqueria az egyik leghíresebb piaca Barcelonának, ami már leginkább turista látványosággá nőtte ki magát (bár azért a kora reggeli órákban is szívesen visszanéznék egyszer). Csordultig vannak áruval a pultok, a színes gyümölcsös, magvas, fűszeres pultokról nem is beszélve. Beljebb vannak bárok, ahol az emberek körbeülve fogyaszthatják el a frissen készült ételeket. 

Már az első itt létünk alkalmával (ami az első vagy második nap volt) kinéztük a sonkás kínálatot, úgyhogy “starterként” egy serrano sonkás tölcsérrel kezdtünk.

Ezután ültünk be egy bárba, ahol éppen találtunk két szabad helyet. Nem volt egyszerű, nagyon résen kellett lenni éppen mikor állnak fel valahonnan. Minket nagyon lenyűgözött, hogy mennyire 100%-on pörögtek az emberek a kiszolgálás alkalmával, hogy a megfelelő szolgáltatást nyújthassák. 

FYI: a táskádat még véletlenül se rakd fel a székre, ugyanis itt tényleg minden egyes székre szükség van. A biztonsági őr rá is szólt egy mellettünk ülőre, hogy vegye le a csomagját róla, majd azonnal el is vitte valaki a széket. 🙂

Mivel túlságosan nem voltunk éhesek, így igazándiból csak pár olyan tapast rendeltünk, amit nagy valószínűséggel itthon nem igazán fogunk enni – olívabogyó, polip, croquetas de jamon, pan con tomate. És persze a kihagyhatatlan spanyol bor (vagy sör, kinek mi). Ahogy korábban említettem, nem egyszerre hozzák ki az ételeket, hanem elkészülés sorrendjében. Így egyesével tudtuk csak lefotózni az ételeket. Tekintve az asztalpult méretét, nem is fért volna el minden egyszerre. De ez így van jól. Az ember egy jót szeretne enni, beszélgetni és ehhez bőven elegendő a hely.

A piacról távozva vittünk még egy kis dinnyét és kókuszt magunkkal, amit a kikötőben ettünk meg. Időszűkében már nem tudtunk lemenni a La Barceloneta-ra, hogy a homokos parton chillezés közben fogyasszuk el, de azért így is élmény volt (10 cm árnyékon osztozni 😀 )

És a kihagyhatatlan churros.. Gondoltuk majd ebéd után beugrunk valahova és megkóstoljuk. Éppen szerencsénk volt, ugyanis a reggeli/ délelőtti kávé mellé szokták fogyasztani, így külön megkérdezték nekünk, hogy elérhető-e még a konyhán. Igazából csak erre ültünk be, bár elég jó pintxo-k voltak mellettünk a pultban. A hely pontos nevére már sajnos nem emlékszünk, mert ahogy sétáltunk a piactól a La Ramblan keresztül a kikötőbe csak becsábultunk az első helyre, ahol ki volt írva hogy churros kapható.

Végül pedig mutatom a svédasztalt a szálláson kínált reggeliről. Minden reggel szinte azonos volt a kínálat, így nem fotóztam le ugyanazt napról napra. Nagyon udvariasak voltak, általában aki a recepción volt hölgy ahogy beléptünk egyből kérdezte teát vagy kávét kérünk, és már készítette is.

Egy kicsit hosszúra sikeredett a poszt, viszont az ott töltött idő nagyon rövidnek érződött. Két hét sem lenne elegendő arra, hogy mindent végigkóstoljunk, viszont legközelebb már több tapasztalattal tudunk menni és új helyeket, ételeket próbálhatunk ki.